NOSZTALGIA REGGELI, A KAKAÓS CSIGA

Amióta Amerikában élek, egyre többször jutottak eszembe, az iskoláskorombeli reggelik: a poharas tej és kakaós csiga.Visszaemlékszem azokra a pillanatokra, mikor izgalmam a tetőfokára hágott, ugyanis ekkor jutottam el a legfinomabb falatig, vagyis a kakaós csiga legbelső köréhez,ahol a legtöbb volt a finomra sült kakaó Tej az van de kakaós csiga az nem kapható errefelé. Hasonló kinézésü fahéjas csiga mindenütt fellelhető, amit valami fehér cukormazzal öntenek nyakon.
Mikor megkóstoltam a tömény cukorragacson kívül más ízt nem ereztem. ( Az amerikaiak altalában mindent túlédesen esznek )
Ha nincs ehhez hasonló sem, és ezt akar enni az ember lánya, nincs más megoldás, mint elkésziteni. Elő is vettem egy szakacskonyvet és nekiláttam, de , az eredmény elkeseritő lett
A csigák sutés közben kinyíltak, száraz, iztelen lett az egész.
Nem hagyott nyugodni a dolog és a neten utánanéztem a hőn áhitott kakaós csigának. Szerencsemre beleakadtam egy nagyon nivós és jó gasztroblogba, és csodák csodája, a szerző ugyanúgy nosztalgiázott a kakaós csigán, mint én. Vegre !
Ezúton mondok koszonetet a hölgynek aki segített abban, hogy elkészitsem a régihez igen hasonló, ropogós de mégis puha, finoman édes,  vágyva vágyott  kakaós csigámat.
http://macikonyha.blogspot.com/