CENTRAL PARK

A fáradság jelei kezdtek mutatkozni rajtunk, hosszú volt a nap. Hazaindultunk.
Házigazdánk lefekvés előtt átnyújtott nekünk egy füldugóval teli dobozt,avval, hogy melegen ajánlja használatát, mert mint hallottuk, New York sohasem alszik, és éjjel majdnem akkora a forgalom, mint nappal, nem beszélve az állandóan vijjogó megkülönböztetett jármüvektől,melyek hangja a felhőkarcolok között felerösődik.
Akkor még nem tudtam, hogy hibát követek el, hogy nem fogadtam el, de az első zajos éjszaka megprobáltatásai után,megtanultam hogy az ittélőknek hinni kell. Másnap a Central Parkba mentünk, ahova a korai, gyenge tavaszi napsugár kicsalta a nagyváros lakóit.
Manhattenben, a Park egy nagy zöld téglalapként helyezkedik el a nagyobbnál nagyobb felhőkarcolok között, Két tó , számos játszótér, kis hidak , bokrok, fák és meglepetésemre , mókusok, vizimadarak sőt még teknösök is feltüntek a felhőkarcolók árnyékában.
Ahogy beléptünk a Central Parkba kis fehér kioszkba botlottunk páran álldogáltak ott, igy mi is benéztünk.
Bennt, éppen egy eskuvő szertartás zajlott, az ifjú pár, teljesen hétköznapi ruhában, az itt megjelenő,szintén hétköznapi ruhában levő pap előtt mondta ki a boldogitó igent, a körbenállok nagy tapsvihara kiséretében.
A szirénázó autók, az állandóan rohanó emberek után olyan ez a park, mint a nyugalom igazi szigete.
Csönd, madárcsicsergés, sétáló emberek és nagy-nagy nyugalom. Sok filmben láttuk már a park részleteit, de igy élőben, azért ez mégiscsak más volt, föleg átélni azt a váltást, hogy az örökké zajos nagyvárosból hirtelen egy nyugodt szigetre érkezel.
Remek délutánt töltöttünk itt el.
http://www.youtube.com/watch?v=pe5Ue1IV6VM&feature=related