BRÜSSZEL, MEGÉRKEZÉS (49)

Még  alig ocsódtunk fel azon, hogy milyen hamar ideérkeztünk, a Eurostar befutott a Brussels Midi pályaudvarra. Kikászálodtunk és taxiba dobtuk magunkat nemkevés csomagjaink társaságában és bemondtuk a hotel cimét, amit előzöleg az interneten rendeltünk meg.
A taxisöför megnézte a leirt francia utcanevet  aztán rákérdezett  flamand névvel. Hála felkészültségünknek mondtuk, hogy igen,  mert ennek az utcának francia és flamand neve is van . Természetesen mindkettő egészen  más.
Elindultunk és  kinéztem a taxi ablakából hosszú perceken keresztül azt hittem, hogy a vonat, ami igen gyorsan közlekedett nem Brüsszelbe, hanem valamelyik  keleti városba röpitett minket. Nem nagyon akartam hinni a szememnek, de igaz volt, mert  néha azért egy- két francia üzletfelirat is megjelent az arabon kivül. Aztán elhagytuk ezt a városrészt és nemsokára megérkeztünk szálláshelyünkre, mely egy kis girbe gurba
 utcában  állt. Ott álltunk egy modern épület előtt  és az ajtó zárva. Kopogtunk, sehol senki.
Elővettük a foglalást visszaigazolását és nézegettük, de azon semmi nem volt,hogy ilyenkor mi a teendő.  a recepció pedig üres.
Egymásra néztünk, közben teltek a percek, és mi egyre idegesebbek lettünk.
A szomszéd étterem pincérlánya segitségünkre sietett, hogy keressük meg a kódszámot, a levélben, avval lehet majd bejutnunk. Igenám, de a mi levelünkben nem volt kódszám, azt elfelejtették beirni.
Újabb várakozás  után,  jött egy házaspár, akik már itt laktak. Ők is erős tanulmányozásba kezdtek
a visszaigazoláson, aztán a hölgy, aki spanyol volt, a tettek mezejére lépett és beinvitált az épületbe minket.Végre nem az utcán kellett már állnunk. Megmondta nekünk a belépő kódjukat majd
határozott  léptekkel a recepció melletti , kis szekrényhez ment és elővett egy nevünkre szóló boritékot  melyben a szobánk  belépőkártyája volt és átadta azt nekünk.
Fellélegeztünk. Ezután már csak két kérdésünk maradt.
1.Aki visszaigazolta a rendelést miért nem irta rá a belépő kódot.
2.Miért nem volt a recepción senki?
 Ja, és mi van ha nem ilyen segitőkész emberekkel találkozunk?