Tuesday, August 26, 2008
Monday, August 25, 2008
HURRIKAN + NYARALAS
Sajnos minden szabadsag veget er egyszer. Az enyem eleg mozgalmasan indult, mikor Houstonban (Texas) hurrikan miatt toroltek az osszes aznapi repulojaratot. A repuloter felbolydult mehkashoz hasonlitott, tobbezer ember allt tanacstalanul, aztan lassan-lassan megjott a segitseg es mindenkit eligazitottak, es az ottrekedteknek szallodai szobat, etkezesi kupont biztositottak.
Ejjel fel egykor mar en is majdnem a szallodai szobamban voltam, ha a magneskartya, amivel a szoba nyilik, mukodott volna, de a levegobol szinte csorgott a viz es igy a kartya annyira atvizesedett,hogy nem nyitotta ki az ajtot. Kernem kellett masik szobat. A levego amugy is vibralt a feszultsegtol, az ablakokrol sugarban csorgott a viz, nyomott es nehez volt a levego, a hatalmas nyomas , feszultseg nagyon igenybe vette, amugy is faradt, torodott testemet, lelkemet.
Az ejszakam sem volt nyugodt, a legkor zavartsaga, haloruham, fogkefem es a tobbi holmin nelkul, hiszen csak a kezicsomagom maradt nalam, ruhaim , borodjeim valahol a houstoni repter bugyraiban rejtoztek.
A szallodai szobat delelott 11 -ig el kellett elhagynom, igy visszatertem a szalloda autobuszaval a repuloterre, amit batran allithatom igen jol megismertem, hiszen a gepem csak este 19.10 kor indult Amszterdam fele.
Mikor vegre a kalandos utazasom utan Budapestre ertem, nagyot sohajtottam, hogy a ketnapos utazasom miert sikerult haromnaposra es ennek eredmenyekent miert lett rovidebb egy nappal a budapesti ottletem, de ettol fuggetlenul nagyon orultem, hogy ha hullafaradtan is , de ep borrel megusztam az esemenyeket, és végre-végre magamhoz ölelhettem egy éve nem latott családomat. Hat ennyit a hurrikanrol.