HAJÓN, Angliába érve (20)

Hajnali négy órakor értük el a szárazföldet 5 nap és 6 éjjeli tengeri út után.
Nagyon nehezen ébedtünk fel, hiszen egy nap kivételével minden nap egy óával előre állitottuk az óránkat, igy nemcsoda ha kissé rozogán ébredtünk.

Fucsa volt megpillantani a száazföldet, hiszen szemünk hozzászokott a viz látványához.

A böröndjeinket már a kiszállás előtti nap este 9 e be kellett csomagolni és kitenni az ajtó elé, valamint  felcimkézni  a különbözö szinnel elllátott cimkékkel. Mi a lilát kaptuk

A gyors reggeli után a téli kertben kellett várakoznunk, mig megadták a jelet a kiszállásra.

Miután a hajón már le ellenörizték az  útleveleinket, igy másra nem volt gondunk, mig a lila cimkés böröndökből kiválasztani a sajátunkat, és megvárni mig szabad taxi érkezik.

Meg is jőtt a régimódi angol taxi mai megfelelője, ugyanolyan konzervativ kiadásban, a mai kor követeményeivel elláltva. Végre egy taxi, ahol  kényelmesen  elfér az embe lába és nem veri be a fejét sem.
Az angol taxi nemcsak kinézetre különbözik kocsitársaitól, hanem abban is, hogy hátul vagy ekől nincs csomagtartója. A csomagot a vezető melletti részben helyezik el, ahol éppen ezért nem alakitottak ki ülést.
Egy ilyen odonnak kinézü cab-ban viszont hat ember simán elfér, nem beszélve a rengeteg csomagról, amit képes még elnyelni. Szóval kényelmes taxizás szempontjából igen hasznos.
Nemsokára megékeztünk a Southampton palyaudvarra , ahol jegyet vettünk  és kimentünk a nemsokára induló londoni vonatunkhoz. Jó negyedórai várakozás után kiiták, hogy a járatot törölték, és egy másik peront adtak meg, ott is várakoztunk, mig aztán kiderült vissza kell mennünk az eredeti várakozóhelyünke, mert mégis onnan indul az ujabb vonat. Ez pesze csomagokkal nem éppen felemelő érzés  pláne egy zsúfolt pályaudvaron ide oda járni, de végül is jőtt a vonat és felszálltunk rá.

Az angliai vonatok sokkal modernebbek, mint amerikai társaik, belsejük is kényelmesebb, igy aztán jól utaztunk egészen a londoni Victoria Pályaudvarig.