BRÜSSZEL, TÜZ VAN (52)

Általában a hajnali fél négy, a pihe- puha ágyban szokta érni az embert, kivétel ez alól ha tűz van. Történt az, hogy brüsszeli állomásozásunk második napján a füst jelző folyamatosan visító hangjára ébredtünk, hajnali 3 óra magasságában.
 Eltelt egy pár perc mire álmunkból végleg felébredtünk és már az orrunk is érezte a füst szagát. Na ennek fele se tréfa! Gyorsan kinéztem az ajtón, és azt láttam, hogy a szálloda lakói a lépcsőhöz rohannak és kezdik elhagyni az épületet. Magunkra rángattunk valami ruhafélét, hónunk alá csaptuk a táskánkat és a már látható füstben kiszaladtunk az utcára.Az utcán  meglehetősen érdekes látványt nyújtott a többféle nációból álló gyűrött, álmos, hiányos öltözetű seregünk, amint  háló ruhában, vagy mezítlábasan reszkettek, a hajnali hidegben. Teltek a percek és semmi nem történt. Természetesen a recepción sem volt senki, így hosszú percek elteltével az egyik lakó felhívta a brüsszeli tüzóltókat, akik azt tanácsolták neki, hogy a lakókból még egyszer hívja őket fel valaki, hogy megerősítsék a helyzetet.Ki tud franciául tette fel a kérdést a már telefonáló, és aki jelentkezett, az még egyszer felhívta a tüzóltókat, hogy franciául is elmagyarázza a történést. Miután  a megerősítés is megtörtént,az utcára leérkezésünk utáni  több mint félóra  múlva  végre megjelentek a tűzoltók és nemsokkal előtte a szálloda managere is.
A tüzóltók  hamar megtalálták a bajt. Szerencsére nem  járt lángokkal, egy műanyag szemetes edény olvad szét hő hatására az egyik szobában.

Amikor a tűzoltók elmentek és már vissza lehetett térni a szállodába, a maneger megkereste a baj elkövetőit, akik gondolom nemsokára szép nagy összegű befizetni való csekket  kapnak majd kézhez.