NEW ORLEANSTÓL TUCSONIG, AVAGY AZ UTOLSÓ ÚTSZAKASZ ( 88 )

November 22-én megint útra keltünk. Nehezen hagytuk ott New Orleanst, ahol annyira jól éreztük magunkat, viszont a majdnem négy hónaposra sikerült  utazásunk után, vágytunk az otthonunkra is  Dél körül indultunk a new orleansi pályaudvarról az arizonai lakóhelyünk felé.
Louisiana szegények lakta házai mellett ment  hosszú órákig a vonatunk és ez egészen Texas egy részéig tartott.
Volt olyan megálló, ahol még állomás épület sem volt, az utasok a sínek menti kövekre szálltak le, és ott vártak az érkező vonatokra is, sehol, egy pad a többiről nem is beszélve.
Az éttermi kocsiban egy remek pincért találtunk, aki ügyesen, kedvesen szolgált ki, miközben bluest énekelt.
Eredeti fazon volt. Az éjszakát a vonatban töltöttünk, és most is megállapítottuk bőven van mit csiszolni
a hálókocsival felszerelt vonatokon. Másnap ebédidő tájban  amikor a  texasi Alpine területén jártunk,  vonatunk elromlott és kb. két órát álltunk mire sikerült a hibát kijavítani. Már majdnem este tíz óra volt, mikor Tucson fényei feltűntek, majd begördültünk az állomásra.
Haza érkeztünk !