AUSZTRIA, BÉCS (68 )

Késő délután meglehetősen fáradtan kászálódtunk ki a vonatból a  jól ismert bécsi pályaudvaron,
A pályaudvar környékén sikerült taxit találnunk, ami nem könnyű feladat, hiszen parkolási lehetőség nincsen, na mindegy valahogy sikerült beszállnunk. Bemondtuk  a címet és bár tudtuk, hogy ez messze lesz a pályaudvartól, mégis csodálkoztunk a távolságon. A szálló a Duna másik partján volt, ott, ahol egy egész új városrész bújt ki a földből az elmúlt évek során.Végre megérkeztünk. Odajárultunk, a recepcióra, hogy a már előre megrendelt és kifizetett szobánkba bejussunk. A recepciós ekkor újra el akarta kérni a hitel kártyánkat, amit mi nem adtunk oda, hanem hívtuk a managert. A manager felvilágositott minket, hogy azért kérték volna el a hitel kártyánkat, mert igaz, hogy mi már  a szobát kifizettük, de  hátha fogyasztunk majd  a szobánkban levő mini bárból.( tudvalevő, hogy a szállodai mini bárok tartalmát a normál áraknál jóval magasabb áron adják, ez azoknak való, akik kényelmesek, és nem képesek a közelben egy élelmiszer boltot felfedezni )
Közöltük, hogy a mini bár tartalma tölünk ott lehet, ahol van, a hitel kártyát nem adjuk. Erre a manager elnézést kér, és kezükbe nyomta a szoba kártyánkat. A szoba kellemes volt , a baj  csak az volt, hogy az íróasztali lámpa nem müködőtt. Telefon recepció, megcsinálták és  mi végre sétálni indulhattunk.
Még alig léptünk ki a kapun, amikor megpillantottam ezt az útjelző táblát:

és valahogy elfogott a honvágy...........